Autoimmun Betegségek

Crohn-betegség: új gyógyszert tesztelnek | Autoimmun Betegségek

A ’786-os nem-biológiai, orálisan bio-hozzáférhető CCR9-antagonoista. A CCR9-es a kemokin receptorok egyike, amely központi szerepet játszik a „nem helyénvaló” gyulladásos reakcióban, amelyet a Crohn-betegség hátterében sejtenek. A CCR9-es blokkolásával a ’789-es szelektíven akadályozza azoknak az aktivált T-nyiroksejteknek a mozgását, amelyek szerepet játszanak az emésztőtraktus gyulladásának előidézésében. Feltételezik, hogy hatására csökken a gyulladás, megmarad azonban az immunrendszer normális működése.

Bechterew-kór tünetek és kezelés | Autoimmun Betegségek

A betegség kezdeti tünete általában a deréktáji vagy háti, főleg éjjel, illetve a hajnali órákban jelentkező fájdalom, amely változó erősségű, de az idővel fokozatosan súlyosbodik.

Tipikus a hát reggeli merevsége, ami a fájdalommal együtt a mozgásra enyhül.

E tünetek a Bechterew-kórban általában 45 éves kor előtt és fokozatosan, lassan alakulnak ki. A kórkép kezdete alattomos, nem jár jellemző tünetekkel, így a diagnózisig eltelt idő hosszú lehet.

A hátfájdalomhoz az esetek majdnem felében egyéb ízületek, inak gyulladása is társul.

A későbbiekben, a betegség súlyosbodásával elégtelen mellkastágulás, hajlott testtartás, gerincmerevség, fáradtság, étvágytalanság, fogyás, a szem szivárványhártyájának gyulladása (iritisz) következhet be.

Addison-kór hormonbetegség | Autoimmun betegségek

Az Addison-kór lényege a mellékvesekéreg működésének idült elégtelensége, amely súlyos esetben az anyagcsere összeomlásához, kiszáradáshoz, keringési elégtelenséghez majd kómához és halálhoz vezethet.
Nevét a betegség első leírójáról, Dr. Thomas Addisonról (1795-1860), a londoni Guy’s Hospital orvosáról kapta, aki 1849 körül számolt be betegség tüneteiről, bár először a vérszegénység egy új formájának vélte. Az általa leírt, ma Addison-Biermer anaemia névre hallgató vérszegénység viszonylag gyakran fordul elő együtt az Addison-kórral.

Autoimmun haemolyticus anemia | Autoimmun Betegségek

A gyulladásos bélbetegségek extraintestinalis manifesztációi

A gyulladásos bélbetegségek szisztémás kórképek; a klinikum előterében általában a béltünetek állnak, de a lefolyás során számos intestinalis és extraintestinalis szövődmény fellépésével kell számolni. A szisztémás manifesztációk további jelentős morbiditást jelenthetnek, és kedvezőtlen hatásúak az életminőségre. A szisztémás tünetek egy része valószínűleg a közös patomechanizmussal függ össze; egyes tünetek a bélbetegség következtében kialakult táplálkozási hiány, anyagcsere- és endokrin zavar következményei, más tünetek a lokális gyulladás környezetében kialakuló ártalmakkal, valamint a kezelés mellékhatásaival hozhatók kapcsolatba. A patomechanizmusban elsősorban genetikai és immunológiai tényezők szerepét támasztják alá az ismert adatok. Komolyabb extraintestinalis tünet a betegek mintegy 20-25%-ánál alakul ki, Crohn-betegségben gyakrabban, mint colitis ulcerosában. A legfontosabb szisztémás megjelenési formák: perifériás és axialis arthritis, osteoporosis, uveitis, erythema nodosum, pyoderma gangraenosum, primer szklerotizáló cholangitis, nem alkoholos steatohepatitis, anaemia, thromboembolia, vesekő, húgyúti szövődmény. Az eredményes diagnosztikához és kezeléshez az érintett társszakmák bevonása szükséges. A gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek gondozása során figyelni kell az extraintestinalis manifesztációkra is.

gyulladásos bélbetegségek, colitis ulcerosa, Crohn-betegség, extraintestinalis manifesztációk

Autoimmunhepatitis I-II-III | Autoimmun Betegségek

Autoimmun hepatitis

Néveredet

Waldenström és Kunker 1950-ben írták le az első esetetet fiatal nőknél, akiknek amenorrhoeájuk, hepatosplenomegaliájuk, hypergammaglobulinaemiájuk, arthritisük és postnecroticus cirrhosisuk volt.

A betegség meghatározása

Főleg fiatal nőkben előforduló gyulladásos májbetegség, melyben szövettani vizsgálattal periportalis hepatitis, a szérumban hypergammaglobulinaemia és májellenes antitestek mutatható ki.