Arteritis temporalis | Autoimmun Betegségek

Az óriássejtes arteritisről

Noha az óriássejtes arteritist (giant cell arteritis, GCA) már a XX. század első felében leírták (Horton, 1932; Gilmore, 1941), ma is előfordul, hogy belgyógyászati, szemészeti és ideggyógyászati osztályokon atheroscleroticus eredetűnek vélik az idős beteg ischaemiás tüneteit, és értágító infúziókkal kezelik az extrém mértékben gyorsult vörösvérsejt-süllyedéssel járó érgyulladást.

Az óriássejtes arteritis szisztémás, autoimmun vasculitis, a nagy és a középnagy artériákat érinti. Lényege az érfal granulomatosus gyulladása, az elasztikus rostok károsodása, ami az érlumen beszűküléséhez, az érfal pusztulásához vezet. Ötvenéves kor felett, rendszerint hirtelen, heteken belül alakul ki, de kezdődhet lassan, alattomosan is, ilyenkor hónapok telnek el, mire a diagnózis megszületik. Kifejezett szisztémás tünetek, általános gyengeség, rossz közérzet, depresszió, étvágytalanság, fogyás, sokszor hőemelkedés jellemzi. A beteg nagybeteg benyomását kelti. A szisztémás gyulladás nagyfokú, de a folyamat szteroidra jól reagál. Megfelelő terápia mellett jó prognózisú betegségnek tekinthető.